XI. kerület története

Visszatekintés

A XI. kerület fejlődésének történetét alapvetően meghatározza a földrajzi környezet, mindenekelőtt a térséget északdél irányban elválasztó Duna. A korai időkben 3-4 km széles árterületen szétterülve, viszonylag sekély mederben folydogált, mellékágai messze nyúltak a Gellért- és Kis-Gellért-hegy lábaihoz.

A Gellért-hegynél volt a legkeskenyebb, így ez a rész már korán igen fontos átkelőhelyként szolgált. Napjainkban is itt a legkevésbé széles; 285 méter, míg a Lánchídnál 330 méter.

A budai oldal alacsonyan fekvő sík területeit hordalékos réteg borítja, s éppen ezek a pleisztocén korban kialakult part menti öntéstalajok biztosítottak később kiváló termőterületet a neolitikumtól kibontakozó mezőgazdaságnak.

A kerület domborzatának egyik legjellemzőbb tagja a János-hegy – Hárshegy csoportjához tartozó 235 méter magas Gellért-hegy, mely lapos nyereggel kapcsolódik a Szabadság-hegyhez; utóbbi délkeleti lejtője egészen Kelenföldig terjed. A Gellért-hegy számos barlangja közül a legjelentősebb a Duna felett 25 m-re fekvő Szent Iván-barlang, a mai Sziklakápolna feltehetően az ősembernek is lakóhelyéül szolgált.

A leletek tanúsága szerint ezen a területen a neolitikumban, a Kr.e. IV-III. évezredben jelent meg a legelső emberi település. A Gellért-hegyi vízművek területén előkerült jellegzetes, ún. “tejesköcsög” formájú kétfüles edény a legrégebbi emlék, ami a korai rézkor időszakából származik. Ekkor halászattal, vadászattal, és kezdetleges földműveléssel foglalkozhattak az itt letelepedők.

Sziklakápolna- fotó: Wikipédia

A kerület, egyben a főváros egyik legfontosabb rézkori lelőhelyét 1958-ban a Budafoki út 78. szám alatti telken, az akkori Épületelemgyár építéskor tárták fel. Jelentős település maradványa ez: méhkas alakú raktárvermet, lakógödröt, kemencét, gazdag kerámiaanyagot tartalmazó hulladékgödröt, kőpengéket találtak. Egy tűzdelt vonaldíszes kerámiatöredékről arra következtetnek, hogy az itt élők az ún. bodrogkeresztúri kultúra hordozói voltak. Ennek a kultúrának megfelelő a kettős temetkezésű sír, ahol az egyik csontváz a jobb, a másik vele szemben a bal oldalán feküdt.

A késő bronzkor végére keltezhető a gellért-hegyi, kőfallal körülvett telep, melynek lakógödrei a déli oldal lankáin kerültek elő.
A késő bronzkort, a KR.e. VII. századot követő korszak történetét alig ismerjük. A kerületből hiányoznak a korai vaskor régészeti emlékei. Egyedül a Gellért-hegyen látszik a fejlődés töretlennek, de itt is csupán néhány lelet képviseli az eraviscusokat megelőző kelta századot.

A régészeti ásatások nyomán (1930-as, 1950-es, 1980-as évek) egy sűrűn betelepített, virágzó fazekassággal rendelkező település képe bontakozik ki, annak ellenére, hogy 1854-ben ráépítették a Citadellát, emiatt a régészeti jelenségek jórészt megsemmisültek. Ipari tevékenység, és a hegy lábánál végzett mezőgazdasági termelés mellett élénk kereskedelmet is folytattak, amit a római érmék mintájára kialakított önálló pénzverés is mutat. Ez bizonyítja a Gellért térnél napvilágra került jelentős, több száz ezüstérméből álló kincslelet.

Szent Gellért tér

A kerület legjelentősebb római kori emléke a Hunyadi János út térségben egymásra épült tábort és a táborok körül létesült ipari és lakónegyedeket foglalja magába.

A rómaiak 500 fős lovascsapatot helyeztek Albertfalvára, kik palánktábort építettek ide. Később, a II. század folyamán kőerőddé alakították, majd területét megnagyobbították, mert egy lovasezred került ide.

Jelentős lelőhely a kerületben a gazdagréti lakótelep építésekor feltárt késő római temető, amelynek 116 sírja a IV. század második felére, az V. század elejére datálható. A temető feltehetőleg egy közeli földműves településhez tartozott, s a Gellért-hegy déli lábánál, a provincia belseje felé haladó út mentén helyezkedett el.

Az V. század húszas éveiben a Kárpát-medence hun fennhatóság alá került. Ennek az időnek nem sok nyoma maradt fenn. Utánuk a longobárdok érkeztek, az egykori albertfalvi római tábor hátsó kapujánál longobárd temető nyomait tartják számon.

Az avarok szintén egy temetőt vettek használatba, amit a Fehérvári úton kezdtek feltárni 1960-ban. A késő avarok is ide temetkeztek, ebből következően azt a IX. század elejéig használták.

A honfoglalásig terjedő időszakban több szláv csoport is megtelepedett itt, akik a megmaradt avar őslakossággal együtt élték meg a honfoglalást. Ebből a századból azonban a kerületben leletanyag nem ismeretes.

A XI. kerület igen szegény honfoglalás kori és kora árpád-kori leletekben. A korabeli krónikák adatait figyelembe véve a XI. és XXII. kerület területén Tétény vezér egyik nemzetségfője kapott birtokot.

Még nincs vége, folytatjuk. Kattints ide!

Kérjük küldj be Te is saját fotókat, vagy videókat FaceBook oldalunkra a kerületről. A legjobbakat kitesszük a megfelelő oldal képgalériájába.
Ha nincs saját fotód, de láttál az interneten azt is szívesen fogadjuk.
Ez esetben (fontos, hogy a forrást is írd le, illetve mit ábrázol a kép, hol van).

Köszönjük szépen!

 

 

Pages 1 2 3