Elhunyt Habsburg Ottó

Szeretnék további friss híreket kapni!

Kilencvennyolc éves korában meghalt Habsburg Ottó, az utolsó magyar király és osztrák császár legidősebb fia. Trónra lépésére nem volt esély, a hatalom gyakorlása helyett író, publicista és politikus, az egyesült Európa elkötelezett híve volt.

IV. Károly fiát németországi otthonában, a Starnbergi-tó partján fekvő Pöckingben érte a halál. "Békésen elszenderült" - közölte az elhunyt egy munkatársa a német hírügynökséggel.

Habsburg Ottót hét gyermeke, 22 unokája és két dédunokája gyászolja. Felesége, Regina tavaly halt meg.

Ferenc József volt a keresztapja

Habsburg Ottó az utolsó magyar király és osztrák császár legidősebb fia volt, 1912. november 20-án született, keresztapja Ferenc József volt. Apját Ferenc József halála után koronázták meg, I. Károlyként osztrák császárrá, IV. Károlyként magyar királlyá. Az I. világháború után azonban az osztrák monarchia szétesett, az uralkodó lemondott jogairól. A háborút követő „rendezés” után azonban többször is megpróbálta hatalmát visszaszerezni Magyarországon, ám ezt a Horthyhoz hű erők megakadályozták.

Károly 1922-ben hunyt el, ezután legidősebb fia, a családdal emigrációban élő Ottó lett a trón várományosa, 1930-tól pedig a Habsburg-család feje. Megkoronázására azonban az adott körülmények között semmi esély nem volt. Hitler hatalomra jutása után azonnal megpróbálta megszervezni az ellenállást: felajánlotta, hogy átveszi az osztrák kancellár hivatalát. A háborús éveket Amerikában töltötte, majd Európába visszatérve – gyakorlatilag hazátlanul - íróként, rovatvezetőként és előadóként tevékenykedett.

Házasságot 1951-ben kötött, Regina szász-meiningeni hercegnőtől öt lánya és két fia született. Ausztriába csak az 1960-as évek közepén térhetett haza, miután 1961-ben – családja több tagjához hasonlóan – Ottó is írásban mondott le trónigényéről.

A közös Európa elkötelezett híve volt

Élete során aktívan részt vett az európai politikában, a közös Európa eszméjének elkötelezett híve volt. Tagja, majd elnöke volt a Páneurópai Uniónak, majd miután 1978-ban német állampolgárságot kapott, 1979 és 1999 között a CSU frakció mandátumával tagja volt az Európai Parlamentnek, két ízben is a frakció korelnökeként. Nagy szimpátiával kísérte az 1988–1989 évi közép-kelet-európai változásokat, sokat tett az Európai Unió bővítéséért, Magyarország csatlakozásáért.

A rendszerváltást követően az FKGP felvetette köztársasági elnökké választását, ő azonban a jelöltséget udvariasan elutasította.

FN.hu


Miről olvasnál szívesen itt a portálon?

Kérjük írd meg nekünk.
*-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.

Név*:

E-mail cím*:

Üzenet (röviden, 1 mondatban)* :

A javaslatok a szerkesztőség e-mail címére érkeznek. Azt a honlapra nem tesszük ki. Köszönjük.