Élménybeszámoló a Múzeumok Éjszakájáról

Szeretnék további friss híreket kapni!

Ismét rengeteg színes és érdekes program közül választhattunk az idei Múzeumok Éjszakáján. Nagy gyalogos, bringás és autós forgalom, nyüzsgés fogadott minket, pedig csak este 8 óra felé sikerült kijutnunk a rendezvényre. A Kálvin téren hagytuk az autót, és sietve nyakunkba vettük az várost.

Első megállónk a kapuit tegnap megnyitó Magyar Rádió- és Televíziótörténeti Múzeum volt a Pollack Mihály téren. Csaknem 20 perces sorbanállás után végre beléphettünk a kissé zsúfolt terembe. A kiállítás a magyarországi rádiós és televíziós műsorszolgáltatás kezdeteit eleveníti fel. A korabeli bútorok, a maihoz képest robosztus megjelenésű, hatalmas méretű beredezések egy pillanat alatt elrepítik a látogatót egy teljesen más világba. Még nosztalgiázni is kedvünk támadt, amikor megpillantottunk 1-1 magnót, televíziót vagy akár bútort, ami még a mi gyermekkorunknak is meghatározó tartozéka volt.

A lemezjátszók, magnók, kamerák egészen az 1900-as évektől napjainkig nyújtanak áttekintést a rádiózás és televíziózás műszaki világáról. A kiállítás különlegessége – ami kicsiket és nagyokat egyaránt lázba hozott -, hogy a tárgyak, készülékek nagy része kipróbálható, lehet őket nyomogatni, kapcsolgatni, eljátszani egy tévéfelvételt, egy híradót. Számomra a legérdekesebbek azok az eszközök voltak, mellyekkel a régi filmekben az egyes hangeffekteket hozták létre. Ezeket a rendkívül egyszerű eszközöket, mint például a szél- és esőgép, csengők, vagy az ajtónyikorgást előidéző szerkezet -, manuálisan kellett működtetni. Az élmény megérte a sorbanállást.

A Magyar Nemzeti Múzeum előtt egy gyors kávé és egy kolbászos krumplilángos elfogyasztása után a WAM Design felé igyekeztünk. El sem kellett menni a bejáratig a kilométeres sort látván úgy döntöttünk irány a közelben lévő Postamúzeum. Az agyagkatonákat majd egy másik alkalommal nézzük meg. Az Andrássy út elején egy impozáns, belülről nagyon szépen felújított épületben kapott helyet a kiállítás. Eddig nem is tudtam ennek létezéséről.

A 4-5 teremből álló lakásban láthatunk berendezett postahivatalt ablakokkal és postáskisasszonnyal, korabeli telefonkészülékeket, bélyegeket, postai nyomtatványokat, még postakocsikat is. Az itt kiállított távírókat és készülékeket szintén ki lehetett próbálni. Úgy érzem tartalmas estét sikerült kovácsolnunk ebből a kevés időből, ami maradt az estéből, még úgy is, hogy a nosztalgiavillamost nem sikerült elérnünk. Jó élmény volt, megérte. Megyünk jövőre is.


Miről olvasnál szívesen itt a portálon?

Kérjük írd meg nekünk.
*-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.

Név*:

E-mail cím*:

Üzenet (röviden, 1 mondatban)* :

A javaslatok a szerkesztőség e-mail címére érkeznek. Azt a honlapra nem tesszük ki. Köszönjük.